Ma nem nevelnek olyat, aki adja és kapja a pofont, abból van rengeteg, aki lesi a verekedést
 
Apám is vadász volt. 
Édesapám kilencévesen vitt el először magával. Húsz nyulat lőtt ki, az utolsót nekem engedte át. Nagyon izgultam, de sikerült eltalálnom. Azóta sem szabadultam az érzéstől: minden egyes elejtet vad kilövése beleégett az agyamba.
Egyik legemlékezetesebb élményem az volt, mikor egy disznóhajtás után elaludtam a terepjáróban. Felébresztettek, és mondták nekem: tíz szarvasbika van a közeli hegygerincen. - Fél óráig mentünk, mire egyszer csak megjelent előttünk a csapat. Száz méterre voltak, kiválasztottam az egyiket. Csodálatos volt, ma is őrzöm ezt a trófeát. Az apróvad viszont sosem érdekelt: ha nő, ha szarvas, mindig a nagyvadak érdekeltek.
Annál csodálatosabb nincs, amikor kimész és a legértékesebb gondolataid akkor születnek, amikor ott vagy egyedül a magaslesen, egyedül a csillagokkal, az űrhajóval, a természettel. Ez valami csodálatos, ezt élvezni kell, nem pedig akarni mindenáron, hogy most valamit teljesítsek, hogy valamit lőjek.
Zebrákra nem vadásznék, mert a lovaimra hasonlítanak. A krokodil nagy vadászálmom, de a tavamban úszkáló ázsiai pontyaim nem enném meg. Nyári vadételfőző versenyek gyakori zsűritagja vagyok, de a saját vadas receptjeim titkolom.
 
Hírek>