Ahogy felettem is eljárnak az évek, egyre inkább értem minden egyes gesztusukat. Nem csak az emléküket őrzöm, bennem – a lét titokzatos csodája folytán – ők elevenek maradtak. Gyakran beszélgetek velük. Tudom, mások szemében ez bolondság, de én komolyan gondolom. Nem imádkozom a sírnál, hanem beszélgetek velük, mint a lovakkal. Elmondom nekik, hogy mi minden történt velem, mióta itt hagytak egyedül.